Érdekes kérdés, hogy egy cég miért változtat az általa használt követeléskezelő szoftveren. Összegyűjtöttük a hat legfőbb problémát, amiért partnereink leváltották szoftvereiket az INDECS-re.
#1. Túl általános
A követeléskezelő szoftvert egy ügyviteli szoftverből alakították át. Ezekben a programokban szinte minden esetben érezni, hogy a fejlesztőknek nem volt szabad keze, sok kompromisszumot kellett kötniük a fejlesztés folyamán. Ezek mellett tele van a felhasználók számára haszontalan menüpontokkal, adatmezőkkel és funkciókkal, amiket egy behajtási folyamatban soha nem fognak használni.
#2. Nem támogatja az irodaautomatizálást
Bár a rendszer kifinomultan bánik a számokkal, új formalevél mezők hozzáadása igazi nagyvállalati projektnek számít, és csak a pénzügyi folyamatokhoz nyújt segítséget. A behajtásban érintett operátorok annyi adatot rögzítenek, hogy alig jut idejük a behajtás lényegi részére. Az egész egy összetett pénzügyi adminisztrációs labirintus, amelyből csakis a könyvelők kerülnek ki győztesen, míg a tulajdonosok csalódottak. A rendszer zárt egység: csak a billentyűzet és a képernyő, esetleg egy Excel táblázat az, amihez kapcsolódik.
#3. Elmarad a fejlesztés az új pénzügyi követelmények teljesítéséhez
Az MNB folyamatosan új követelményekkel áll elő, melyekhez a meglévő rendszer már nem igazán alkalmazkodik. Amikor partnerünket az átálláskor megkérdeztük, hogy az előző szoftverrel ezeket az új követelményeket, hogyan kezelik, annyit mondott:
„Egykoron hatékonyan működött, minden számítást elvégzett, de ma egyre többet Excelezünk, mert a szoftver felett eljárt az idő. A nyilvántartott pénzügyi adatok nem megbízhatóak, az ügyviteli rendszerbe alkalmanként írjuk be a máshol kiszámolt eredményeket, hogy az adósok jól legyenek tájékoztatva.”
#4. Belassult
Számos jelenlegi partnerünk az első találkozón, amikor az INDECS-re való váltást fontolgatták, így fogalmazott: „Valamikor a pár száz ügyünket úgy kezelte, mint a villám. Ma, mikor van benne sok ezer lezárt ügy is, már a legtöbb statisztikára perceket, némelyikre órákat kell várni. A keresések mindenütt olyan lassúak, hogy el tudunk menni kávézni, amíg lejönnek a listák. Hiába raktunk alá erősebb szervert, ez csak ideig-óráig segített. Pár hónap múlva ugyanott voltunk, mint a szerver csere előtt.”
#5. A szállító nem érdekelt már a továbbfejlesztésben
A szoftver minden szempontból remek – sokoldalú és rugalmas –, azonban a fejlesztő cég számára ez csak egy mellékszál, ami nem hoz elég profitot. Az a néhány ügyfél, aki használja, nem rendel annyi fejlesztést és supportot, ami gazdaságilag indokolttá tenné a további fejlesztést. Bár udvariasságból még nem szakították meg a támogatási szerződést, új fejlesztéseket egyre nehezebben, vagy csak aranyárban vállalnak, így gyakorlatilag kizárva a megrendelők érdeklődését – a fejlesztés több gondot okoz, mint amennyit ér.
#6. Technológiailag elavult
Az idő múlásával a szoftver technológiája elavulttá vált. Minden ügyviteli rendszernek megvan a maga élettartama, és ezek nem örökéletűek, mint a veteránautók. Idővel a korábban modernnek számító megvalósítási minták, adatszerkezetek és felhasználói felületek idejétmúlttá válnak. Néhány kisebb ráncfelvarrással még húzható a rendszer élettartama, de egyértelmű, hogy a vége közeledik. Ráadásul egyre kevesebb fejlesztő hajlandó egy évtizedes kódokkal foglalkozni; ezeket a technológiákat már nem is tanítják az új generációnak, ami felveti a kérdést, hogy pár év múlva lesz-e egyáltalán olyan szakember, aki képes lesz a támogatást biztosítani.
Ellentétben az elavult követeléskezelő szoftverekkel, az INDECS modern, felhasználóbarát megoldást kínál, amely dinamikusan alkalmazkodik a piaci változásokhoz és az új pénzügyi követelményekhez. Folyamatosan fejlesztett technológiánk és a testre szabható funkciók biztosítják, hogy partnereink mindig a legjobb szolgáltatást kapják. Az INDECS nem csak egy szoftver, hanem egy hosszú távú, megbízható partner a követeléskezelés területén.